Eljön a vég, eljön, tudom én azt,
ajkamat halkan hagyja el a panasz,
mert bár gonosz is vagyok meg ravasz,
fáj, hogy én vagyok a legnagyobb paraszt.

Ülök egy padon, könnyeim nyelem,
a politika mély sötét verem,
s míg elsiratom benne az életem,
arcomat tenyerembe temetem.

Visítok mint malac a disznótoron:
jaj félreismert engem a korom,
s nem véd már meg többé a hatalom.

Ujjaim végén már görbe a karom,
s barátaim látva levert vigyorom,
vígasztalnak: fel a fejjel Piktorom!

Varázsvölgyi Varázs Zsolti varázsolt,
elaltatott egy hatalmas rongy tapírt,
és három pint szója beert is szóra bírt,
nem mismásolt bizony ő volt nem más volt.

Úgy füllentett sosem mondott igazat,
varázsláskor a hazugság érdekes!
Tudjad ezt és sose add át önmagad,
varázslónak hinni sosem érdemes.

Ami itt van, ami ott van sehol van,
az eltűnt lány a backstage -ben didereg -
nézőtéren hüledező emberek
zsibongnak, mint boldog bolyhók a bolyban.

Elvarázsolt ez a bájgép mondhatod,
bárgyún nézel nem is kell kimondanod.