Túl nagy a csend, csak
a ki nem mondott szavak
visszhangja kavarja fel
a vízfelszín nyugalmát.
Az ajtókat befalazták,
a kilincseket ellopták,
csak a gyerekek rajzolnak
a kopár falakra ajtót
és kilincset
meg néha ablakot,
mert ők még sejtenek
valamit
a falak mögött.

1974.máj.11.

Zabra masina
Kandúrkám pofiján őszinte kíváncsisággal,
félelmet nem ismerő bátorsággal áll
a WC kagyló mellett, minek fedelét
takarítás miatt hajtottam fel. Cicókám
utánam settenkedett, és most mellső
lábacskáival a peremen támaszkodva
csodálja, ahogy a víz örvénylik lefelé,
magával sodorva a beledobott
papírdarabot. Erről eszembe jut a történet,
mit a rég megholt Restár papa mesélt, a hódító
orosz katonákról, kik hasonló csodálattal
adóztak 1944-ben az akkor általuk először
látott angol WC-nek. Beledobáltak mindent,
ami kezükbe akadt, lehúzták a vizet, és közben
boldogan kurjongattak: zabra masina, zabra masina!
Elmesélném hát Cicónak a régi mesét, de ő már
megunta a játékot, és elszaladt rég. Lecsukom én is
a zabra masina tisztára törölt fedelét.

2023 03 06

Úton lenni jó. Futnak a kerekek, a busz elringat.
Úton aludni jó. Látni sokkal fájdalmasabb.
A felszín nekem is fecseg, miközben
a busz tova halad velem, nézem a tájat és
töprengek. A végbement változás
szembeötlő, a táj tele sebekkel,
de vajon milyen rombolás mehetett végbe
az emberi lelkekben?
Út mentén végig faluról-falura
épületszörnyek, az újgazdag kivagyiság
ostoba ízléstelenségének rekvizitumai.
Néma kontraszt a bezárt, lerobbant
pecsenyesütő bódé, rozsdás vaslemezeivel,
régmúlt idők sült hurkája illatozik emlékeimben.
Kidőlt falú öreg házak vályogtéglái a földön már
csak sárkupacnak látszanak. Sok lakatlan porta,
de még állnak, rajtuk „eladó” felirattal tábla
díszeleg. Az öregek rég elmentek. Egyképpen fáj
itt minden, korunk emberének a tájon ütött sebei.
A busz halad velem tova, aludni nem tudván már
éberen figyelek. Szemem, mint lényeglátó kamera,
rögzít mindent. Tiszta udvar, rendes ház, egymást
érik a virágos porták. Falu közepén kövezett főtér,
rajta székely kapu, mely nem vezet sehova, templom
előterében kopjafa. Szoborpár, népviseletben áll
a falu és a giccs határán, libben a bronzba dermedt
pántlika. Turulmadár szállt le a faluba.
Lehunyom szemem, már nem akarok látni semmit sem.
Talán csak a falvak között futó út csíkját, egymást
követő sok szelíd lankát, fasort és a domboldalra
felkúszó zöldellő szőlőskerteket, termőre
fordult barackfát. Megérkezem, sűrű eső fogad,
elmossa szomorúságomat. Hamarosan ölelő karokba
futok, várnak rám, múltat idéz a pillanat.

2015-08-24

Aki lyukas szívvel és két
kiló harminc dekányi élettel
született, aki néhányszor már
toporgott Szent Péter
előszobájában, ahonnan
mégis az életbe küldetett,
az másképp lát halált és életet.
Szemtől-szemben Isten szeretetével
pőrére vetkezik a lélek, a tisztán
látás adománya a nagy ajándék, és
végül nem marad más, csak a szeretet.

2015-08-05