Csak egy pillanatra nem figyeltél
és kiömlött az idő az asztalra -
és most folyik a széle felé
te konyharuháért fordulsz a mosogatóhoz,
letörölnéd, hogy ne csöpögjön le a padlóra,
s közben észreveszed, hogy figyel valaki,
ott áll az előszobában:
két hegyes bajuszával nem fér át a konyhaajtón;
pont annyira van ott, hogy megzavarjon.
A mozdulatod lelassul, és látod, hogy
az idő elérte az asztalszegélyt, átbukik rajta,
még lóg ott egy kicsit, mintha direkt idegesíteni akarna -
már késő, felemelt kézzel állsz és nézed -
és arra gondolsz, elő kell venned a felmosórongyot.