nem történik semmi különös.
csak a délután lassabban fordul el.

a fény megakad a könyv lapjai között,
mint egy elfelejtett levél,
amit már nem olvas fel senki.

közelebb ülsz,
mint ami szükséges.

nem kérdés ez,
inkább egy elmozdulás,
alig mérhető,
mint amikor a föld
éjszaka odébb csúszik egy millimétert.

a bőr már nem ígér.
nem feszes, nem fiatal,
csak tudja,
hol kezdődik a másik.

és ott időzik.

a kezed
nem érint meg.
csak megáll
a levegőben,

mintha tanulná
még egyszer
a távolságot.

aztán mégis.

nem sietve,
nem késve,
hanem pontosan annyira,
amennyire a test
még emlékszik.

nincs benne kezdet.
és nem lesz vége sem.

csak ez a
lassú közeledés,
ami nem akar több lenni,
mint ami:

két melegedő felület
egy hideg szobában,

ahol a vágy
nem fellobban,
hanem megmarad.