Ahogy felszáll a füst a sátorban,
a zenekari erkélyen a karmester bohóc
fegyelmezőleg emeli fel mindkét pálcáját:
forogjon hát a színpad!

Itt ma tőle kapjátok a zenét,
ő mondja meg, hogy odalenn
a manézsban, hogy legyen,
ő adja a tempót -
úgy futsz, ahogy a ritmus koppan.

A függöny mögött már készül a porondmester,
cipőjére omló, gyűrött bricsesznadrágban,
rövidre szabott haspólójában rögtön porondra lép,
egyedül,
mint egy magányos állatidomár,
egy kettő egy kettő krákog bele a mikrofonba,
körbe néz, a nézőtér elcsendesül.
Megszólal és végrehajt néhány
s a l t o m o r a l e – t.