Még reggel ez, vagy már délelőtt?
Ősszel nehéz ezt eldönteni,
mint láncdohányos köhécsel az idő,
még nem beteg, de nyála már csúf.
Loholok a busz után,
pedig látom, hogy már nem érem el,
de most jól esik a fájós lábamnak
ez a menekülés az éjszakából;
a járdán futok, nem az út közepén,
pedig oda jobban illenék –
s íme a csoda a presszó előtt!
Egy kék bársony doboz a járdán,
hirtelen megállok, a felső testem még
öregurasan tovább lendül:
egyensúlyvesztés semmi különös;
lehajolok, felveszem, valami díjféle lehet -
kinyitom látom egy Kossuth díj,
ilyen az én szerencsém
Petri díj helyett ezt adja a sors
és még a pénz sincsen benne.
Aki elvesztette
egy nagyfröccsért
átveheti
a szerzőtől
a presszóban.