Vidám szellő fut a háztetőkön,
cserepet pendít, ereszt nyikorgat,
a résre nyitott ablakon keresztül
besurran a házba,
vihorászik a konyhában,
megpördül, behozza szobámba
az ebéd illatát.

Magamhoz ölelném, belekapaszkodnék,
szállnék vele az utcára ki,
összeborzolnám a nők haját,
meglibbenteném szoknyájukat,
elragadnám kezükből az ernyőt,
elgurítanám és kinevetném őket,
megráznám kabátjuk csücskét:
siessetek mindjárt esni fog.

Az eső elől
a fák fiatal levelei alá bújnék,
átázva dideregnék,
a napra kifeküdnék,
aztán megszáradnék,
aztán széllé válnék,
aztán elrohannék,
cserepet pendíteni,
ereszt nyikorgatni.